Egyiptom szobrászata, festészete

Egyiptomi szobrászat

*Témái:
- portrék: Ozirisz/túlvilág számára/ az arcvonások megőrzése sírkamrákban
- halotti maszkok, szarkofágok
*Istenek szobrai:
- templomokba: nagy méretűek
- anyaguk és méretük a társadalmi rangot fejezték ki
- jellemzői: - kevés mozdulat ábrázolása
                     - frontális szerkezetűek
                     - felületük festve volt

szobrászat:

Mivel az egyiptomi művészek rendszerint nem írták rá nevüket műveikre, alig ismerünk közülük valakit név szerint. A hagyományokhoz ragaszkodó egyiptomi művészetben a l8. dinasztia végén, az amarnai művészet korszakában önkényes fordulat következett be. Ennek köszönhetjük az egyik legszebb egyiptomi szobrot, a IV. Amen-hotep feleségét ábrázoló híres Nofertiti-képmást, amelyet századunk elején hoztak felszínre.

Az egyiptomiak az isteneket állat alakban tisztelték; a természetfeletti erőket az emberhez legközelebb álló élőlények sajátságaival tették képszerűvé. Ez a hagyomány szokatlanul hosszú ideig élt tovább az egyiptomi művészetben, úgyhogy mindvégig szokás maradt állatok vagy keveréklények képében megjeleníteni az isteneket. Így például a felső régiók istenét, Hóruszt sólyom alakjában ábrázolták. Anubisznak, a halottak istenének sakálfeje volt, Hathur és Ízisz tehén kepét öltötte magára.

Az Óbirodalom korában a szobrászat szoros kapcsolatban állt a sírépítészettel. A sírkamrákban és a halotti templomokban elhelyezett szobrok az elhunytak idealizált képmásai voltak. Uralkodó volt az az elképzelés, hogy a halottak e megtestesítés jóvoltából továbbra is részt vehetnek a földi életben, és változatlanul folytathatják evilági létezésüket, még akkor is, ha holttestük nem ép, vagy sírrablóknak esett áldozatul. Ez rendkívüli jelentőséget kölcsönzött a művészi megtestesítésnek: a szoborra az a feladat hárult, hogy "szállást" adjon a halott lelkének.

Formai szempontból osztályozva, álló és ülő figurákat különböztetünk meg; ikonográfia szempontból a következő fő csoportokra oszthatjuk az alkotásokat:

istenek, uralkodók,  magánemberek szobrai.

A vallási előírások megkövetelték, hogy az ábrázoltakat egyértelműen azonosítani lehessen. Ezért a magas rangú személyiség nevét és rangját mindig belevésték a szobor talapzatába, illetve a trónszékbe, amelyen ült. A papok feladata volt, hogy meghatározott mágikus formulákkal, az úgynevezett szájfelnyitással mintegy életre keltsék a szobrokat. Mivel a fáraó halála után istenné lett, halotti templomában álló portrészobrait is kultusztárgyként tisztelték. Az Óbirodalom fáraószobrainak jellemzője a kifejezett stilizáló szándékon át is érvényesülő erőteljesség és zártság.

Egyiptom festészete:

- falra, bútorra, papiruszra, tekercsre (az információ átadás céljából festettek a díszítés csak másodlagos)
- nem azt festették, amit láttak, hanem amit tudtak a dolgokról/Rosta Ferenc/
1. Legjellemzőbb nézet (oldalnézet)
2. Hatalom és méret törvénye ( a magasabb rangú a nagyobb )
3. Mennyiség törvénye (Mindenből annyit rajzoltak, amennyi valóban volt)